1810-ben, Napóleon győzelme után Bécs romos és megalázott város. Itt él Marie-Antoinette volt felolvasónője, Agathe-Sidonie Laborde, és Versailles-ra emlékezik, pontosabban az 1789. július 14. utáni napon (mert a legjobban ezek a szomorú emlékű napok nyomasztják), az összeomlás időszakára, amikor XVI. Lajos sok tétovázás után mindenről lemondott, s a királyi család belső bizalmasai és az egész versailles-i udvar szinte pillanatok alatt szétszóródott. Maga Agathe is 16-án éjjel menekült el, együtt a királynét cserbenhagyó Polignac családdal. Agathe Versailles utolsó óráinak lázas és aprólékos felidézése közben fogja fel igazán, hogy mekkora erő és varázslat köti a királynéhoz és ahhoz a szép, különös és elbűvölő világhoz, amelyet Marie-Antoinette teremtett maga körül.