Egy kifogástalan eleganciájú fiatal úriember áll az előkelő társaság közepén, kissé már elázva, kezében whisky szódával. Miután egy átvirrasztott éjszaka végén letesszük minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott magyar világsikerét, így jelenik meg előttünk Balogh Tihamér, a pesti arisztokrácia kedvelt Titije. Miközben hihetetlen karrierjét, szerelmét, kalandjait idézzük vissza, drukkolunk érte és Annáért, aki egyáltalán nem örül Titi őrületes örökségének, üstökösszerű társadalmi emelkedésének; miközben érezzük a zsigereinkben, hogy Pethő Andor ügyvéddel vigyáznia kellene, tudjuk, hogy Totó, az ivócimbora igazi jó barát, hogy Rhédey grófné egy lelketlen hideg kőszobor; miközben ügyvédek, bankárok, bárók, hercegek jelennek meg és tűnnek el ebben a hihetetlen kavalkádban, a vidéki iskolák, pesti lokálok, művészlakások, kastélyok, a régi Gundel és a Gellért fürdő váltakozó képei villognak előttünk, úgy érezzük, hogy megismertük és megértettük a háború előtti Pest társadalmát, a gátlástalan zsidó ügyvédtől a lelketlen arisztokratáig, megtudtuk hogyan élt, mulatott és unatkozott a pénz-, és nemesi arisztokrácia.