Jókai Mór (1825-1904) Komáromban született, majd Petőfidiáktársaként a pápai kollégiumban tanult. A reformkorközepe táján joghallgató volt, majd az 1840-es évekközepétől Pesten jog-gyakornokként ismerkedett megazokkal a fiatal írókkal, akik az 1848-as forradalomcsillagai lettek. Feleségével, Laborfalvy Rózával is aforradalom eseményeinek személyes résztvevőjekénttalálkozott, akinek segítségével a szabadságharc bukásaután, a komáromi várvédő honvédtisztek menlevelévelsikerült elkerülnie a bujdosók sorsát. 1846-ban írtaelső regényét, melyen még a francia romantikusok hatásaérződik. Későbbi regényeiben már a magyar romantikuspróza egyéni hangú alkotójaként, a „nemzetvigasztalója`-ként mutatta be a magyar történelemegy-egy jeles eseményét, korszakát. Történelmiregényeiben reményt nyújtott a reformkor lelkesítő,hitet adó legendáinak a megformálásával, a magyarságelpusztíthatatlanságának hangsúlyozásával. A széles ívűtörténelmi tablótól a szerelmi háromszög balladaszerűábrázolásáig érzékletesen és mégis mértéktartóanmutatta be az események, történések sorát, és ábrázoltaa jellegzetes egyéniségű szereplőket. A felvilágosodás,a forradalom és szabadságharc, a kialakuló kapitalizmusidealizált ábrázolása nem kis részben személyesélményeinek maradandó formában való feldolgozása. Íróifénykorát a kiegyezést követő évtizedben élte. Kevésíró részesült annyi ünneplésben, mint ő. Érdemeiérttöbbször is megválasztották képviselőnek. Méltántarthatjuk a magyar romantikus próza legnagyobbklasszikusaként számon.