Márai Sándor műveinek olyan gyűjteményét adjuk közre, amely 1818 és 1922 között keletkezett ismeretlen írásokat tartalmaz. A kötet különös érdeklődésre tarthat számot, hiszen a benne megjelentett írások egy része az 1919-es kommunista rémuralom időszakában látott napvilágot, amikor a fiatal Márai a Vörös Lobogó amely akkor az ún. irodalmi baloldal markáns fórumának volt tekinthető, és több más egyértelműen kommunista befolyás alatt álló lap munkatársa volt.Márai ekkori írásai arról tanúskodnak, hogy a fiatal újságírót nem hagyták érintetlenül a kommunizmus eszméi. Nincs szó azonban ideológiai megalapozottságú elkötelezettségről, sokkal inkább fiatalságából fakadó érzelmi megnyilvánulásról, későkamaszos lázadásról, amellyel saját gyökereivel száll szembe. Lelkesedik valami pontosan számára sem meghatározható új iránt, melynek árnyoldalait nem látja. Nem is várható, hogy a fiatal Márai határozottan utasítson el egy olyan eszmét és annak gyakorlatát, amely akkor a magyar szellemi élet elitjének tekintett alkotókat is többé-kevésbé megtévesztette.Ezen írásai miatt jóval később támadás is érte. Márai annak ellenére vállalta fel feleslegesen ezt a vitát, magyarázkodást, hogy egész életműve bizonyitja a polgári értékrend elletti elkötelezettségét: szembenállását az individuumot tömegemberré silányító kommunista és nemzeti szocialista vagy éppen fasiszta ideológiákkal.